Interjú a budapesti Kassai Lilivel, a 22 éves táncossal, tánctanárral, egyetemi hallgatóval.

22 éves vagy, de már elég sok minden történt veled. Sikeres táncos, illetve tornász voltál, ma már saját úgyszintén sikeres tánciskolád van. Mi volt az utad az első lépésektől napjainkig?

Már kicsinek is nagyon eleven és hiperaktív gyerek voltam és valahogy le kellett vezeti ezeket a ’plusz energiákat’, így az anyukám (akinek a mai napig hálás vagyok) 3 éves koromban beíratott táncra (jazz balett) a közeli művelődési házba, az akkori nevén Cassandra Táncstúdióba. Imádtam nagyon. Heti 3-szor mentem táncra. Nagyon sokat jelentett nekem, barátokat szereztem és olyan tanáraim voltak, akikre felnéztem, a mai napig hálás vagyok nekik a kitartásukért és azért, hogy foglalkoztak velem, hiszen nem tartanék itt, ha ők nem lettek volna. Aztán körülbelül 2 év múlva kialakult egy ’keménymag’, a mi kis csapatunk, akikkel heti rendszerességgel elkezdtünk versenyezni. Az első versenyünk még a mai napig előttem van, ahol 3. helyezést értünk el és ez egyfajta ’doppingot’ adott, hogy folytassuk. És innen csak felfelé vezetett az utunk. Magyar-, Európa és világbajnokságokra jártunk rendszeresen, és általában meg is nyertük azokat, így a kemény munkának meglett a gyümölcse. Még egy fontos része volt az életemnek az a szertorna. Ezt 8 évig csináltam és nagy szerencsémre itt is egy olyan kis csapat alakult ki, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, valamint velük is a sikerélményből nem volt hiány. Diákolimpiai bajnokot lettünk többször is, és most nem hazudok. de tényleg minden versenyt megnyertünk. Ez a két hely volt, ahol a karrierem kezdődött és nagyon szerettem, de volt egy pont, 13 évesen, amikor jött a középsuli és a nyakamba szakadt nagyon sok minden és valamit fel kellett áldozni, és nagy szív fájdalmamra a mozgás (tánc, torna) volt az.



Innentől kezdve körülbelül egy évig nem sportoltam semmit, és sajnos ez meg is látszott a testemen… Aztán egy napon az egyik legjobb barátom kitalálta, hogy menjünk el egy salsa órára. Nagyon tetszett az ötlet, és lementünk. Onnantól beleszerettem a latin világba. Alapvetően ugye ez egy Social Dance, ahol a férfi vezet és a nő követ. Eleinte, nagyon nehezen hagytam magam a férfiaknak, hogy vezessenek, de idővel ráéreztem. Viszont ehhez, nagyon sok latin táncos buli kellett, hogy megtanuljam érezni a férfiak vezetését. Idővel, már megszokottá vált az, hogy péntekenként mentünk táncos buliba, ahol nagyon sok mindenkivel megismerkedtem. Ismerősöket, barátokat és persze pasikat szereztem...

A mostani táncpartneremmel is táncos buliban ismerkedtünk meg. Akkoriban az volt a ’trendi’, hogy a salsa bulikban óránként lejátszottak egy-két bachata zenét, amikoris a Peti odajött hozzám és felkért táncolni. Akkor még nem ismertük egymást, csak táncoltunk egy jót. Aztán egyre gyakrabban találkoztunk bulikban, beszélgettünk, elkezdtük megismerni a másikat, rengeteget táncoltunk és nagyon élveztem azt, hogy ő tényleg vezetett engem a táncban. A mai világban sajnos elveszik a férfi női szerep, de a táncban megmaradt. Ezután elkezdtünk teremben is gyakorolni, rengeteg időt töltöttünk együtt. Majd egyszer csak beindultak a dolgok. Lett egy fellépő csapatunk, majd itt Pesten, illetve vidéken is elkezdtünk tanítani, majd jöttek a külföldi felkérések és mint egy lavina zúdult ránk minden. Emellett, Spanyolországba kiutaztunk, és elvégeztük a tanárképzést. A Bachata Sensual táncstílust, amit mi táncolunk és tanítunk, Korke y Judith alkották meg, mi náluk szereztünk képesítést és egyedüliként nekünk van erről papírunk Magyarországon. Jelenleg egy körülbelül 100 fős tánciskolát üzemeltetünk itt Pesten. Kezdőtől az extrahaladó szintig órákat tartunk, valamint havi rendszerességgel járunk külföldre tanítani. Nagyon imádom, hogy azzal foglalkozhatok és abból keresem a pénzt, amit szeretek. igazából a hobbim a munkám.



Sok táncos a versenyeket, mások a fellépéseket helyezik előtérbe, te a tanítást?

Régebben a versenyzés volt az életem, hiszen minden héten versenyekre jártam, és tényleg imádtam. De mára már ez teljesen elmúlt és a fellépés, tanítás került előtérbe. Mint minden táncosnak, nekünk is van show-nk, amivel fesztiválokon fel szoktunk lépni, de versenyezni nem járunk. Mind a fellépésnek, mind pedig a versenynek megvan az előnye és a hátránya is, de ahol most vagyok és amit most csinálok azt egyszerűen imádom. Valamint az az érzés, amikor tanítunk és az embereknek meg tudom tanítani a mozdulatot, és át tudom adni, amit érzek, az felbecsülhetetlen. Nagyon szeretek tanítani, mert mikor látom az arcokat, hogy AHAAAA, és a tanítványok megértik a mozdulatot, az rettenetesen jó érzés. Nagyon sok alázat és kitartás kell a tanításhoz, de semmi pénzért nem cserélném ezt el.

Tudom erre sokszor csak közhelyesen lehet válaszolni, de azért felteszem a kérdést: miért jó táncolni, mit ad neked a tánc?

Számomra a tánc az élet. Ha nem táncolhatnék abba belehalnék. Mindent megad amire szükségem van. Hiszen. ha szomorú, ha boldog, ha csalódott, ha vidám vagyok táncolok. Egyszerűen. ha bemegyek a terembe ott kikapcsolok és bármilyen impulzus ért azon a napon ’kitáncolom’ magamból. És az én véleményem szerint a táncos az mindig, mindenhol és mindenkor táncos.



Ha visszatekintesz az eddigiekre, akkor mire/mikre vagy a legbüszkébb?

Rengeteg mindenre büszke vagyok, de amit ki tudnék emelni az az Európa és világbajnoki címünk a régi csapattal. Valamint jelenleg a tánciskola, a Peter & Lili Bachata Sensual. Ahol, olyan ember mellett tölthetem a mindennapjaimat. akire felnézek, akitől a mai napig tanulni tudok és nemcsak mint táncos, hanem mint ember is.

Sokak szerint a tánc a szex függőleges változata. Szerinted is?

Ez egy igazán megosztó kérdés. Szerintem ez stílustól függ. Amit én táncolok, a Bachata, szerintem nem a szex függőleges változata. Inkább a csábításól szól. Az, hogy akivel éppen táncolok a parketten, az a ’szerelmem’ arra a 3 percre és próbálom mindenemet beleadni az adott táncba. Valamint azért jelent nekem sokat, mert itt tényleg megvan a férfi női szerep, ahol én követem a férfi mozdulatait, a férfi vezetését. Persze van olyan személy, akivel ez többet jelent számomra, mint egy tánc. De alapvetően szerintem, a csábításról és ’cicázásról’ szól ez a tánc.



Aki a tánc közben ennyire szexi és tüzes, az a hétköznapokban is ilyen, vagy ott visszafogottabb, romantikusabb…?

Hát, hogy őszinte legyek, én egy nagyon tüzes és forróvérű ember vagyok, nemcsak a táncban. hanem az életben is. A folyamatos pörgés az életem. És igen, a hétköznapokban is szeretem megmutatni a nőiességet. Sokszor kapom meg azt, hogy: Lili olyan fiatal vagy, de mégis olyan nőies (kis nőcis), de hogy? Olyan vagy mint egy kecses macska. Ezen mindig el szoktam gondolkozni, hogy tényleg így van-e és hogy miért mondják ezt, (persze ennek örülök, hogy az embereknek ez jön le és nem egy kislányt látnak), és ezt megint a táncban való férfi és női szerepre tudom visszavezetni. Az utcán is szeretem azt megmutatni, hogy egy fiatal nő vagyok, persze csak ízléses keretek között. És nem feltétlen csak az öltözködéssel, hanem a viselkedésemmel is.

Csinos, jó alakú lány vagy, sok szép fotód van, modellkedés mennyire áll hozzád közel? Az alakodra nagyon oda kell figyelni, vagy a szerencsések közé tartozol?

Sosem próbálkoztam még modellkedéssel. Gondolkoztam rajta, de mindig arra jutottam, hogy inkább nem. Persze fotózásokon már sokszor voltam és azt nagyon élveztem, de úgy kimondottan a modellkedés nem vonz. Na és hát az étel…. Úgy kimondottan nem figyelek oda, hogy mit eszem. Imádok nasizni, egy kis „csipszecske” és kis csokika mindig becsúszik, de mivel sokat mozgok így el is tűnik.



Tánc mellett még mivel foglalkozol? És a közeli/távoli terveid, céljaid?

Jelenleg a BGE-n tanulok és ha minden jól megy akkor két év múlva diplomás közgazdász leszek. Sokan meglepődnek ezen, hogy a tánc és a közgazdaság, hogy jön össze, de mindkettőt nagyon szeretem, mert az egyik testileg a másik pedig agyilag mozgat meg. Valamint emellett ugye tanítok a tánciskolában és külföldön is sokszor. Ha a jövőmre tekintek, akkor a tervem az, hogy minél magasabb szintre fejlesszem a tanításomat és a tánciskolát felfejleszteni egy magasabb szintre. Valamint, hogy lediplomázzak, mert úgy érezem, hogy jobb ha az ember több lábon tud állni, és ezzel a diplomával úgy érzem, hogy bebiztosítom magamat.

VIDEÓ



Fotók: Takács Péter, Horváth Balázs