2007, 2010, 2011, 2013 után újra a Zalaegerszeg az ország legjobb tekecsapata. A bajnokavató után Kozma Károllyal beszélgettünk.

A csapat mérlege: 22 meccs, 20 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség.


Kozma Károlyt kerestük fel.



Gratulálunk!

Először is nagyon szépen köszönöm a gratulációt magam és a csapat nevében is. Azonban mind ez nem következett volna be, ha nincsenek a támogatóink, a szponzorok, a város és a legfontosabbak a drukkerek, akik egész évben kitartottak mellettünk.

A szezon előtt sokan, mondjuk a többség Répcelak-Szeged párharcára számított a bajnoki címért, erre ti csendben megnyertétek a bajnokságot. A szezon előtt milyen célokkal, reményekkel vágtatok neki a Szuperligának? Ti is úgy gondoltátok, hogy a idén nektek csak a bronz jut?

A realitásokat tekintve a kitűzött célja a csapatnak a dobogó megszerzése volt, persze ezt mindenki tudta, hogy egykor szebb éveket megélt ZTK-nál nem csak a dobogó a cél. A magyar tekét erősíti, hogy nem 1, nem 2, nem 3 csapatos a bajnokság. Lásd: Répcelak-Szegedi TE 6:2, vagy éppen az FTC vs Répcelak, ami a Ferencváros győzelmével zárult. Én úgy gondolom, hogy ebben a bajnokságban mi megjártuk a pokol minden zugát. Volt 1-2 meccs a kalapban, ahol nem voltunk éppen a csúcson és ha ott botlunk, akkor még a dobogó is meleg. Az őszi hazai Répcelak elleni 4:4 után csak abban bízhattunk, hogy valaki botlik, illetve abban, hogy Répcelakon majd visszavágunk, de utána még a Szegedet is meg kell vernünk itthon az ezüstért, közben a Répcelak is kapjon ki Szegeden. Sok mindennek kellett közre játszania a mi sikerünkért. De csak jöttek a pofonok: a BL-ben az első körben kiestünk, utána a csongrádi megyeszékhelyen is belefutottunk egy kiadós vereségbe, s ezt követően a Répcelak hazai pályán elverte a Szegedet. Ekkor azt mondtuk, hogy idén be kell érnünk a bronzéremmel. Ennek ellenére én titkon bíztam magamban, a csapatban és a szerencsében. A bajnokság közben folyamatosan csipegettünk a tányérból és a szerencse is mellénk állt – pl. a Fradinál botlott a Répcelak.

Az utolsó három forduló előtt a nagy hármasból (Szeged, Répcelak, Zalaegerszeg) bárki lehetett volna bajnok, de bronzérmes is. Jöttek a hajrában a rangadók, amiből nagyon jól jöttetek ki. Előbb Répcelakon nyertetek, majd az utolsó körben hazai pályán vertétek a címvédő Szegedet. Melyik volt számotokra a nagyobb bravúr?

Mind a 2 nagyon fontos volt, akár csak az előtte levő meccsek. Számomra a Répcelak elleni mérkőzés azért volt nagyon fontos, mert a Zapletán Zsombort kellett répcelaki pályán elvernem, akit még senki nem tudott amióta itt játszik, s ráadásul fát is kellett hoznom. Sikerült, sőt egyéni csúcsot gurítottam (654 fa). A Szeged elleni siker azért volt fontos, mert be akartuk bizonyítani magunknak, a vezetőségnek, a városnak, az országnak, hogy bár 2 meghatározó személy nincs köztünk (Kiss Tomi, Boanta Claudiu) és ezt a csapat is érzi, de ránk fiatalokra is lehet már számítani. Valamint szerettem volna bizonyítani, ha még nem is, de lassan vannak fiatal jelentkezők a válogatott felé. Erre ez a meccs kiváló alkalom volt, hiszen nemcsak a példaképemet, hanem a világ egyik legjobbját, Kiss Norbit kellett megvernem. Ez, ha jól tudom sok embernek eddig nem sikerült. Csak az volt előttem, ha nyerek, akkor mennybe mehetek Összejött. Az a boldogság, ami eltölt/ eltöltött elmondhatatlan.

A bajnoki címmel magatokat is megleptétek? Összességében egy jó év volt?

Persze meglepett, mert azért a világ tekéjét meghatározó játékosok vannak Répcelakban és Szegedben, s ellenük megmutatni, bizonyítani, hogy mi is itt vagyunk nem egyszerű. Azt gondolom és bátran kijelenthetem, hogy ez egy jó év volt. Tele izgalommal, szomorúsággal és végül boldogsággal. Mindez nem jött volna létre a tekés barátnőm (Zsíros Andrea) támogatása, küzdelme nélkül, aki segített és nem hagyta, hogy feladjam.

Címlapkép: zaol.hu, Szekeres Péter.