A 23 éves Tóth Ádám a Bayern München tekecsapatánál.



Édesapád (Tóth Zoltánt a tekeberkekben nem kell bemutatni) egy véletlennek köszönheti a tekével való találkozását, nálad már egyértelműbb volt?

Apámnak miután megmutatták mi is az a teke egyből beleszeretett. Nálam ez sokkal kalandosabb utat járt be. 8 éves lehettem amikor kipróbáltam a tekét és kezdtem el űzni a Rákoskertnél. Indítottak is pár versenyen, volt, amit meg is nyertem. 11 éves korom körül abbahagytam és csak akkor kezdtem el újra, amikor apám a Fradihoz igazolt. Ekkor kisebb protekcióval én is a zöld-fehérekhez kerültem, na az volt az igazi játék. Felemelő érzés volt. Ott nagyon szerettem, de egy kisebb fellángolás után abbahagytam. 17 éves koromban kezdtem el újból és folytattam 19 éves koromig, amíg el nem kezdtem dolgozni. A munka fontosabb volt, időm sem volt rá, a szakosztályban is voltak igen nagy problémák. Abbahagytam. Kijöttem Németországba, újrakezdtem…

Hogy kerültél ki, hogy kerültél kapcsolatba a Bayern München tekecsapatával?

Önmegvalósítás céljából elhatároztam, hogy kijövök Németországba szerencsét próbálni. Ezt a mostani esetben szó szerint kell venni! Egy magyar munkaközvetítő cég segítségével érkeztem január 8-án Poingba. A farsangi szezonra készülve dolgoztam egy jelmezeket, kellékeket, játékokat forgalmazó cégnél.. Egy hónapról volt szó, de az eredeti tervem volt, hogy közben keresek egy állandó munkát itt Münchenben. Az ittlétem alatt próbáltam minden követ megmozdítani, felforgatni. Időközben egy nagyon kedves ismerősöm (aki régeben pont város csapatában tekézett) megadta nekem a poingi tekepálya vezetőjének, fejének az elérhetőségeit hátha ő tud nekem némi segítséget nyújtani munkakeresés szempontjából. Felhívtam, lebeszéltünk egy időpontot. Még be se léptem az ajtón, de már egyből kiszúrtak, hogy nem vagyok odavalósi, de nagyon kedvesen fogadtak. Megismerkedtem egy horvát úrral, akinek felvázoltam a helyzetemet. Kicsit elgondolkozott, és azt mondta, hogy van neki egy ismerőse, aki magyarul beszél, fel is hívja és megkérdezi van e nála felvétel. Volt. Mehettem próbamunkára. Mint később kiderült a főnököm a Bayern München tekecsapatában játszik. Nem kellett sokat gondolkoznom a következő célon. Lementem párszor a poingi pályára, eredményeim nagyon biztatóak voltak, de közel sem olyan, mint „fénykoromban”, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a főnököm figyelmét felkeltsem. Amikor először levitt a Bayern pályára akkor 120 vegyeset kellett dobnom, kíváncsiak voltak a képességeimre. Az ott dobott eredményem 579 fa lett 8-9 üressel, bár nem járt úgy a kezem, ahogyan régen, ennek ellenére egyből felvételt nyertem.

A második csapathoz igazoltak le, aztán….!

Teljes mértékben megértem a döntésüket, hiszen amikor dönteniük kellett arról, hogy ki hova kerüljön még nem ismerték a játékomat és az ambícióimat. Nyáron volt egy kéthetes szünet, mit ad Isten ők úgy gondolták, hogy a legjobb edzés két hét kihagyás után egy 16 fős sprintbajnokság. Megnyertem. Következő héten volt egy edzőmeccs. 594-el én dobtam a csapatból a legjobbat. Gondolkodóba estek és bennem is élt nagyon a vágy, hogy megkérjem őket, hogy tegyenek be az 1. csapatba. Az első csapat első meccse Poing ellen lesz (szeptember 22-én) és nagyon szeretnék ott pályára lépni. Már pont fogalmazódott bennem a kérdés, hogy felfedjem vágyaim, amikor megkérdezték, hogy tudok-e az első bajnoki mérkőzésen az első csapatba játszani.



BM nem a tekecsapatáról neves, mit lehet tudnunk a csapatról?


Nem, valóban nem a tekecsapata miatt tűnt ki a sokaságból. Amikor odakerültem sajnos akkor már az utolsó meccseiket játszották. A 2. csapat a Bezirksliga-ban az első helyen, az 1. csapat (a Bundes- és a Regionalliga alatt) a Bezirksoberliga-ban valahol az utolsó helyen állt akkor. Nagyon meglepődtem rajta, hogy a Bayern Münchennek csak ilyen minőségű csapata van, ráadásul amikor ott voltam főként öregemberrel találkoztam. Azóta persze eltelt majd fél év és most már jobban átlátom a klubot és a felépítését.. Ez egy egész jó kis csapat, közel 100 klubtaggal, 5 indított csapattal.

Ezen a szinten nagyon más a német teke, a körülmények….?


Teljesen más. Mind a teke, mind a körülmények! Ezen a szinten teljesen másról szól a játék, mint otthon. A német ember lemegy a tekepályára hetente egyszer, esetleg kétszer és az első mozzanat, hogy kikér egy sört a pincértől. Bajorországban vagyunk, én már ezen nem is csodálkozom. Esetleg kisebb bemelegítő mozdulatokkal megelőzve felmegy a pályára, aztán legurítja a 100-at vagy a 120-at, mikor így, mikor úgy gurít, teljesen változó milyen eredményt ér el. Amikor lejön a pályáról, akkor neki áll ebédelni, vacsorázni, miközben elfogyasztja nézi a meccset, a többieket. Nagy általánosságban ez jellemzi a német tekét az alacsonyabb ligákban, szerencsére az első két csapatban, ahol már fiatalabbak játszanak, azért komolyabb a játék. A körülmények is sokkal lazábbak. Nagy meglepetésemre az első meccsen ahol voltam egyszerűen hiába kerestem a bírót, egyszerűen eltűnt, nem volt sehol. Itt nincs szükség ilyenekre, de ugyanígy amikor azt próbáltam kideríteni, hogy vajon ki lehet az edző, akkor ugyancsak senkire sem tudtam volna rámutatni. Az sem volt.

Milyen pályátok van?


Csúcsszuper! 10 sáv elöl, 8 sáv egyel arrébb a következő csarnokban. Ha fel van kenve akkor még a paraszttal is le lehet venni a másik parasztot, nem vicc megcsináltam!

További céljaid a teke területén?


Imádom a sportokat! Jöhet bármi. Úszás, falmászás, bicikli, foci, pingpong, baseball, snooker, darts, torna, gondolkozom, de biztosan kihagytam valamit. Még most sem egyértelmű, hogy tekés vagyok… Ha azt mondanák a szomszédban, hogy mehetek focizni, porzana utánam a padló. Nagyon szeretek tekézni, kikapcsol, ha van benne sikerélményem, akkor nagyon jó érzéseket generál. Szerintem az ember fizikuma 18 éves kora után érik meg igazán a tekére, addig csak alapozni lehet. Nálam legalább is ez így volt. Most a Bayern München csapatában játszom, 100 méterre edzem a (foci) világsztárok mellett, ez nagyon felemelő érzés. Mindent beleadok, hogy helytálljak, bizonyítsak!