Kiss Norbert, a Szeged 36 éves tekése sokszoros magyar bajnok, Bl-győztes, világbajnok.

A 29-szeres magyar válogatott legfontosabb eredményei:

18x-os bajnok (11x csapatban, 4x párosban, 2x országos egyéniben, 1x egyéni összetett),
négyszeres Szuperliga 2.,
kétszeres egyéni ob 2., 2x ob 3.,
Bajnokok Ligája 1. (2006, 2013, 2014, 2016),
Bajnokok Ligája 2. (2010, 2005, 2015),
Bajnokok Ligája 3. (2011),
Bajnokok Ligája 4. (2007, 2009),
Világkupa 1. (2005, 2006, 2012),
Világkupa 2. (2004, 2008, 2009, 2014),
Világkupa 3. (2003),
Európa-kupa 1. (2011, 2013),
Európa-kupa 2. (2001, 2007, 2010),
világbajnok ifipárosban (2003),
világbajnok csapatban (2004, 2007, 2013),
világbajnok egyéni kombinációban (2008),
világbajnok sprintben (2012),
világbajnok tandemmixben (2014),
vb 2 klasszikus egyéniben (2016, Novigrad),
vb 2. csapatban (2005, 2011),
vb 3. csapatban (2009, 2015),
vb 3. sprintben (2008),

Sport tagozatos általános iskolába jártam, ahol feltétel volt a tanórán kívüli sportolás. Így megismerkedtem számtalan sportággal, mind az iskola keretei között, mind azon kívül. A családban azelőtt senki sem tekézett, én nagyapámon keresztül ismerkedtem meg ezzel a sporttal, akkoriban a kaposvári Közútnál dolgozott igazgatói sofőrként és ő vitte a kaposvári tekéseket mérkőzésekre, amikor volt hely engem is elvitt magával. Én csak a játéklehetőségét láttam (9 évesen a versenyzés lehetősége fel sem merült bennem), de az akkori edző (Schleining Endre), kinek neve nem ismeretlen, hisz sok kaposvári fiatal nevelkedett a kezei alatt, másként látta és iránymutatást, lehetőséget, bizalmat kaptam tőle, hogy útjára indulhasson valami, amire senki sem számított.

Kakuk Levente mondta, hogy előbb volt felnőtt világbajnok mint ifjúsági. Neked miként teltek az utánpótlás évek? Emlékszel az első nagy sikeredre?

Azon szerencsések közé tartoztam, aki olyan egyesületnél nőtt fel, ahol egy NB I-es (majd később Szuperligás) és egy NB III-as csapat is szerepelt a magyar bajnokságban. Először az NB III-as csapatban és az NB I-es csapat ifijében kaptam lehetőséget, egyik mérkőzés szombaton, a másik vasárnap, hétközben edzések. Már ekkor az életem nagy részét kitöltötte a teke. Akkori csapattársam, Lapat Krisztián eredményességét látva, tudtam, hogy van még több, van még tovább, persze akkor még megközelíthetetlen volt számomra. Utolsó éves serdülőként 1998-ban jutottam ki először világbajnokságra, ahol akkor még csak a 8. helyet sikerült megszereznem. 1999-ben az ifi vb-n a csapattal nyertünk bronzérmet. 2003-ban sikerült először világbajnokságon a dobogó legmagasabb fokára felállnom, páros aranyérmet szerezve Kakuk Leventével.

Az évek során rengeteg sikert értél el. Van kedves?

Nehéz bármelyiket is kiemelni, hisz a maga módján, a maga idejében, mindegyiknek megvan a különlegessége.


• Már nagyon régóta szerettem volna én is abba bizonyos VIP klubba tartozni, a környezetemben már szinte mindenki megcsinálta, de nálam csak váratott magára. Mostanra már többször is sikerült a bűvös 700 fát átkarolni, reméljük még sokszor összefutunk.

• 2016-ban a minden évben megrendezésre kerül Szegeden a Világranglista verseny. Eddig hárman voltunk, akik már 3 alkalommal is tudtak diadalmaskodni ezen a megmérettetésen. Szerettem volna én lenni az első, akinek sikerül negyedjére is elhódítani a trófeát. Ennek jegyében készültem és lám...

• 2011-ben sikerült Ózdon az országos egyénin mindhárom számban aranyérmet nyernem, ami az ezt követő világbajnokságra is rányomta a bélyegét, habár a csapat “csak” az ezüstérmet tudhatta magáénak, de az egész vb ideje alatt jó formában játszva, sikerült Zavarkó Vilinél is több összfát ütnöm (ez persze csak nekem értékes).

• 2013-ban egyértelműen a zalaegerszegi világbajnokság volt az, ami igencsak emlékezetes maradt, az a döntő, az a sok magyar szurkoló, az a hangulat leírhatatlan, amit az aranyérem, mind a nőknél, mind a férfiaknál megkoronázott és még emlékezetessé tett.

• 2016-ban a Szegeddel majdnem búcsúztunk a Bajnokok Ligájától, de a csapat, azon a bizonyos Szeged-Zapresic mérkőzésen bebizonyította, hogy amíg a mérkőzést nem fújják le, addig nincs vége. 7-1-es hátrányból indulva jutottunk be a négyes döntőbe (a csapat áprilisban el is hódította a BL-serleget…szerk). A kijutás és a döntő körüli csapategység, hangulat, önbizalom, még mindig hátborzongató, és az, hogy a sikerünk ellen senki nem tehetett semmit.

Teke nem egy könnyű sport, amiben a világ egyik legjobbja vagy. Mi az a három dolog, tulajdonság, ami szükséges ahhoz, hogy valakiből jó tekés legyen?

Szerintem egy valami nagyon fontos, az, hogy a sportoló szeresse a tekét mint játék, mert akkor szinte bármit képes érte, saját magáért, a kiemelkedésért megtenni. Ha kiegészül egy jó edzővel, egy jó csapattal és példaképekkel (nem feltétlen tekés, csak valamilyen tulajdonságáért követendő iránymutatást jelentsen), akkor minden adott a cél mielőbbi eléréséhez.

Szegeddel sok, szép sikert értél el, itt is szeretnéd a pályafutásodat eltölteni, vagy ha lenne egy jó ajánlat (itthonról, külföldről), akkor azon elgondolkodnál?

Nem titok, mindenki tudja, hogy korunk meghatározó és szűkséges eleme a pénz. Sajnos a mi választott sportágunk, bármennyire is sikeres nem lehetnek nagyravágyó álmaink. Évről-évre keresnek meg klubok, de az itt átélt sikerek is bizonyítják, “vannak dolgok amik megfizethetetlenek”, azért az mindig pozitív visszajelzés, ha megkeresnek, mert lehet, hogy jó irányba tart amit csinálok. És kitudja, egyszer még lehet, hogy...

Elégedett lehetsz a pályafutásoddal, de van még valami, amit el szeretnél érni?

A tavaszi novigradi világbajnokságon, ha az egyéni döntőben sikerült volna megszerezni az aranyérmet, akkor most itt más szavak állnának, mert minden versenyszámban lenne aranyérmem és teljes lenne a paletta, de ez még várat magára. Ez persze egy távoli és nehezen elérhető cél, viszont elkezdeni rá a felkészülést, sosincs korán. Dobásról-dobásra, edzésről-edzésre, évről-évre, mindig lehet még valami pluszt hozzátenni és kell is, mert jönnek a fiatalok, akik már ebben az eredményességben nőnek fel. Egyre több plusz kell, hogy velük lépést lehessen tartani. Ez már a mindennapos követhető cél, ami hosszútávon is megmutatkozik. Kell a motiváció, és ha sikerül megtalálni mindig az aktuális célt, akkor mindig lesz, mindig meglesz a “miért”.

Jövő két változata közül melyik áll hozzád a legközelebb. - Gurítani ameddig csak az egészséged engedi, akár hatvanévesen az alacsonyabb osztályokban is? - Vagy „csak” addig játszani a legmagasabb szinten, amíg tudod hozni ezt a nivót – aztán edzőként átadni a tudásodat.

Nehéz kérdés. Aki szereti csinálni, soha nem hagyja abba. Jöhet egy sérülés, aztán az ember még okosabban edz. Jöhet egy rossz forma, aztán az ember még keményebben edz. Jöhetnek az évek, aztán az ember még kitartóbban edz. De soha nem hagyja abba, mert soha nem adta fel, csak azért sem. Az edzőséget egyelőre nem tartom szem előtt, van még mit tanulnom, mielőtt volna mit továbbadnom.