A 27 éves Farkas Réka az UTE-ban és KSI-ben tornászott, 14 évesen abbahagyta, gimi után újrakezdte a Fradiban, szerepelt cirkuszban, tavasszal megszületett a kislánya, ősszel újra a szerek és a tanítványai között láthatjuk.

Vele beszélgettünk:

- a kezdetekről, az első lépésekről, :
- arról, hogy 14 évesen miért is hagyta abba, :
- a gimnázium után miként került vissza a vérkeringésbe, :
- hogy lett a Fradi amatőr tornásza, edzője, :
- a cirkuszról, a veszélyekről, :
- az anyaságról, :
- az újrakezdésről, a közeljövő terveiről. :

A családom elég sportos, apukám részéről mindenki tornával kezdte, majd innen indultak el más sportok - foci, atlétika, kézilabda- felé. Én a tornánál leragadtam. Nem is szerettem volna másba belekezdeni, bár ettől függetlenül szeretek más sportokat - pl. röplabdázni imádok. Anyukám 3 éves koromban levitt az UTE tornatermébe egy próbaórára. Mikor megláttam az ottani lányokat, azonnal szerelembe estem és mondtam: én is ezt szeretném csinálni. Tetszett ahogy a szereken pörögnek és ugrálnak, mintha nem ismernék a gravitáció fogalmát.. Ujszigeti Katalin és Fekecs László kezei között tanulhattam, szeretették meg velem végleg a tornát. Nagyon jó volt velük dolgozni, ezért is mikor az UTE-ból elmentek a KSI-be én is mentem utánuk. Többször nyertem Budapest és országos bajnokságot csapatban és egyéniben is. Egyéniben ugrásban voltam igazán eredményes, ami a mai napig igy van. Eljutottam az ifi válogatott szintig, de mikor ott volt a lehetőség abbahagytam a tornát. 14 évesen rossz időszakom volt: visszahajlott a térdem hónapokig alig bírtam használni, a lábujjamat bevertem a korlátba és eltört, elkezdtem félni bizonyos elemektől. Akkor persze nem bántam, ma már azért máskép látom. Piciként nem gondolkodik annyit az ember, sokkal bátrabb, nincs félelem érzete, de ahogy nő és sérülések érik elkezd félni, ha ezen nem tud továbbjutni akkor vége.



Nem gondoltam volna, hogy én valaha a Fradiban fogok edzősködni. A gimnázium után vendéglátói szakmenedzsernek készültem. Iskola mellett dolgoztam, ekkor hallottam, hogy van lehetőség esti tornára járni a Fradiba. Először csak lementem edzegeti, mikor kezdtem újra formába jönni kellett a kihívás és elindultam az első felnőtt 2.osztályú versenyemen. A Fradi ekkor edzőket keresett -mert rengeteg gyerek volt- nekem meg megtetszett az ötlet. Bathó Márta a nőitorna szakosztály vezetője rengeteget segített, hogy ezen a pályán elindulhassak, iskolába járhattam, torna edzőit végezhettem, mehettem bírói tanfolyamra. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, voltak ovis és iskolás csoportjaim is. Felnőtteket is szívesen edzek, hisz ők ilyenkor nagyra nőtt gyerekek, akik szeretnének egy nem mindennapi mozgás kultúrával megismerkedni. A legbüszkébb a mostani eredményeimre vagyok: 3 éve én vagyok a II. osztályban az ugrás bajnoka és csapatban is mindig a dobogón vagyunk. Most nagyobb öröm, ha megtanulok egy új elemet, mint piciként.



A cirkuszi lét fantasztikus szakasza volt az életemnek. Mindig is ki akartam próbálni. Szerencsémre egy régi torna társam a KSI –ből, aki rég artistaként dolgozott szólt nekem, hogy egy deszka akrobatika csoportba keresnek tornász lányokat. Elmentem a felvételire és mondták, hogy ez hosszú folyamat lesz, ami rengeteg próbával jár és teljes elköteleződést igényel. Egy régi hagyományt akarnak újraéleszteni, ami nagyon ritka volt és ma is az. Egy 10 fős csoport magyaros kosztümben, magyaros zenére ugrál egymás vállára. 1 hónap próba után felvettek, ekkor döntenem kellett a torna és a cirkusz között és én az utóbbi mellett tettem le a voksomat, először a fővárosi nagycirkuszban léptünk fel, majd egy olasz cirkuszcsaláddal turnéztunk Tunéziában. Nagyon jó volt a cirkusz és elég veszélyes számot csináltunk. Rengeteget kellett gyakorolni, hogy a szám működjön. Hatalmas nagy bizalom kellett, hogy legyen egymás iránt. Ha nem kap el én örökre búcsút inthetek jobb esetben a mozgásnak. Egyszer például lenyisszantottam az orrom egy részét szaltó közben, de nem mentem orvoshoz és elég bénán forrt össze. Mindentől általában félek először, de kíváncsi vagyok, szívesen kipróbálom új dolgokat, egy egészséges adrenalin löketre mindig szükség van. Ezért próbáltam ki a snowboardot, amit azóta imádok és tervezem, hogy jól megtanulom.



Abbahagytam az artista szakmát és visszajöttem edzősködni. Hiányzott a tanítás, a gyerekek és a torna. Tunéziában készültem fel a hazai tornaversenyekre,a cirkuszban raktam össze a talajgyakorlatom koreográfiáját. Itthon egy hetem volt felkészülni, azon a versenyem minden aranyat a Fradi csapata hozta el. És családra is vágytam, ami szerencsémre -igaz lassan, de- 27 évesen sikerült. Megszületett Molli kislányom idén márciusban. Ameddig csak lehetett terhesen is dolgoztam és könnyes szemekkel búcsúztam a tanítványaimtól. Rossz volt őket ott hagyni, hisz minden csoportommal kezdtem jó eredményeket elérni, nagyon jól fejlődtek. Most a kislányom az új kihívás az életemben. Egy igazi kis csoda. Hogy minden körülötte forog-e? Talán. Sok segítséget kapok, nagyszülők jönnek, párom is mindenben kiveszi a részét. Imádom, és alig várom, hogy jöhessen velem a tornaterembe. Reménykedem, hogy ugyanannyira beleszeret, mint én.

A szülés miatt lemaradtam az év eleji Budapest bajnokságról, de az őszi országoson már indulni fogok. Szeretnék idén is bajnok lenni, ráadásul ezt már a kislányom is láthatja, így még nagyobb öröm lesz számomra. Bátran kijelenthetem hamar visszatérek. Elkezdtem már edzeni, amint letelt a 6 hét regenerálódás. Heti 3-szor futok és egyelőre itthon tornázom. Ha a kislány engedi, remélem mihamarabb a tornaterembe is visszatérek. Szerencsére nyugis baba, igy nem kell sokat várni. Kell ez a kikapcsolódás, hiányzik az izgalom.