A 23 éves Kécza Daniellával, az MTK és a magyar válogatott volt ritmikus ginmasztikázójával beszélgettünk.

2015-ben beszélgettünk, azóta veled is, velünk is sok minden történt. Érettségire készültél, és még voltak terveid az rg-vel. Rá egy év múlva 2016 nyarán befejezted a pályafutásodat. Mi történt, miért döntöttél a befejezés mellett? Nehéz döntés volt?

Természetesen nehéz döntés volt, mivel ötéves korom óta a tornateremben töltöttem a napjaim nagy részét. Az utolsó versenyem itthon volt, az írásbeli és szóbeli vizsgák között, amit sajnos követett egy térdműtét is. Lényegében emiatt a műtét miatt döntöttem úgy, hogy nem folytatom tovább. Nem azért, mert annyira súlyos volt, hogy ne tudtam volna felépülni belőle, de úgy éreztem a későbbiekben már nem lenne esélyem bekerülni a válogatottba, főleg a műtét utáni kihagyás után. Ekkor kezdtem el egyetemre is járni, és úgy gondoltam, talán okkal történik ez, és egy új fejezet kezdődik az életemben. Hiányzik nagyon a ritmikus gimnasztika azóta is, és néha elgondolkozom rajta, hogy vajon jól döntöttem?



Tekintsünk vissza a pályafutásodra: Pályafutásod 3 legszebb pillanata, történése…?

Nehéz 3 dolgot kiemelni a 15 évből, hiszen rengeteg emlékezetes és szép dolog történt az edzéseken, a táborokban és a versenyeken egyaránt. Az, hogy háromszor is részt vehettem az Aeon Cupon Tokióban mindenképpen ezek közé tartozik. Csodálatos az a város, remélem egyszer még eljutok újra oda. Nagyon emlékezetes élmény volt az első felnőtt nagy versenyem, a bécsi Európa-bajnokság is. Mivel közeli város, ezért rengeteg csapattárs, barát, családtag ki tudott jönni, és szuper érzés volt, hogy szurkoltak nekünk. Harmadikként pedig azt említeném meg, amikor az egyik Világkupán elfelejtettem dresszt vinni magammal az ünnepélyes bevonulóra, ekkor az akkori kedvenc tornászom adta kölcsön a dresszét, és abban vonulhattam be.

Pályafutásod legnagyobb sikere, sikerei?

A legjobb eredményem felnőtt egyéni csapatversenyben 13. helyezés a bécsi Eb-n. Amit viszont a legnagyobb “sikeremnek” tartok: amikor elkezdődött a gimnázium elment a motivációm, már az edzőim és a szüleim is azt hitték, hogy abba fogom hagyni, de sikerült összeszednem magam, és a következő évben bekerülnöm a felnőtt válogatottba.

És az a három dolog, ami a sport terén történt veled?

Szerencsére nem igazán tudnék hármat mondani, hiszen minden sportoló életében vannak nehezebb időszakok, sikertelenebb versenyek, sérülések... Egy olyan dolog történt, ahová igazán visszatekerném az időt. A második világbajnokságom előtt két héttel kiment a bokám, így végül nem tudtam részt venni rajta.



Pályafutásodból kihoztad ami benne volt, vagy van benned hiányérzet…..?

Sajnos maradt bennem hiányérzet bőven. Kiskoromban nagyon jó versenyzőnek számítottam, ritkán rontottam nagyot a gyakorlataimban, viszont ez felnőtt tornász koromra teljesen megváltozott. Mentálisan nagyon gyenge lettem és az utolsó éveimben rengeteg versenyemet elszúrtam. Sosem felejtem el, mit mondott az edzőm 3 rontott gyakorlat után az izmiri világbajnokságon. A negyedikre már sikerült összeszednem magam. Sajnálom, hogy ezen nem tudtam változtatni, a mai napig sem értem miért, de az biztos, hogy sokkal sikeresebb versenyeim lettek volna, ha fejben rendben vagyok és magabiztosan tudok kiállni a szőnyegre.

Válogatott sportolóként mennyi pénzt kerestél?

Sosem kerestem pénzt a sporttal. Nem tudom ez azóta mennyit változott, de az én időmben minden szezon előtt a válogatott tornászok kaptak egy kisebb összeget, amit sportruházatra, dresszekre, szerekre lehetett költeni.

Sokan mondják: a sport sok mindenre megtanít, téged mire tanított meg?

Elsősorban a kitartást mondanám. A sport megtanít arra, hogy küzdjük a kitűzött célunkért, ne adjuk fel bármi is történik. Ez később ugyan így érvényes a hétköznapokban is.

A sportoló lányok határozottabbak, talpraesettekben a kortársaiknál? A sportoló lányokból előbb lesz „nő”?

Ez egy elég nehéz kérdés, és abszolút személyiség függő. Az biztos, hogy fegyelmezettebbek és tudatosabbak vagyunk a sport révén, viszont szerintem tovább maradunk “kislányok”. Hiszen nincs időnk a kortársainkkal annyi időt tölteni, “csajos” dolgokat csinálni. A versenyeken természetesen nőiesek vagyunk, szép dresszekben és sminkben már kiskorunk óta, de ez a magánéletben nem feltétlen jellemző. Én például egy “fiúsabb” lánynak számítok - szerintem.



Ma mennyire van jelen az életedben a sport?

Jelenleg sportszervező szakon tanulok az ELTE-n, így a sport továbbra is jelen van az életemben valamilyen formában. Azonban mióta egyetemre járok szinte mindig irodai munkát végeztem, és egyre jobban kezdek rájönni, hogy sajnos 15 év sport után ez nem igazán nekem való. Természetesen, ha időm engedi eljárok futni vagy edzőterembe, de ez korántsem kompenzálja az egész napos ülést.

Daniellával lassan négy éve itt beszélgettünk.

Kécza Daniella: kéziszerek, csillogó labdák és dresszek mellett a tornászok hajlékonysága nyűgözött le