A 15 éves ritmikus gimnasztikázó Somhegyi Rékával beszélgettünk, aki a Hegyvidék SE sportolója és a junior kéziszer válogatott tagja.

Mikor kezdtél el ritmikus gimnasztikázni?

Hároméves koromban kerültem be egy RG tanfolyamra, hogy mozogjak valamit. Megszerettem és a teremben ragadtam. Tehát idén most már 12 éve RG-zek. Emellett úszni is megtanultam, de valahogy az nem tudott magával ragadni.

Ugorjunk előre, de egyben tekintsünk vissza erre a 12 évre. Ma már junior válogatott vagy. De a kezdetekben is az ügyesebb lányok közé tartoztál? Mikor állhattál fel először dobogóra? Idáig eljutni ez egy nehéz, akadályokkal teli út volt? Volt olyan, hogy úgy mentél haza, hogy én most abbahagyom, befejeztem?

Harmad, majd másodosztályban kezdtem el tornázni. Mindkettő osztályban az élvonalban voltam. Azt hiszem 6 évesen álltam fel először dobogóra. Egy egyesületi váltást követően lettem elsőosztályú (élsportoló) versenyző, a Hegyvidék SE-nél. Nem mondanám, hogy itt az ügyesebbek között voltam, de ha az országos egyéni 7. helyezés azt jelenti, hogy az előttem álló 6 lány a válogatott tagja, akkor annak tartom magam. Egyéni összetett csapatban azonban mindig az élmezőnyben voltunk. Nehéz volt ideáig eljutni, de az edzőm támogatása és az, hogy hitt bennem, előrelendített a nehézségeken. Mindig vannak hullámvölgyek, és fontos az, hogy ezekből hogyan tudunk kijönni. Sok hatás ér, így ennek feldolgozásában sportpszichológus segít. Abbahagyni, persze, abba akartam, de mindig rájöttem, hogy az álmaimat akarom megvalósítani, így maradtam. Mindig meg kell tanulnom önmagamon túllépni egy kicsit.



És milyen sikereket tudhatsz magad mögött?

A legnagyobb sikernek a két héttel ezelőtti szófiai versenyt (Sofia Cup) mondanám, ahol az oroszok elé sikerült majdnem két egész ponttal jutnunk, és ezzel a dobogó legfelső fokára állni. Büszkén énekeltem a himnuszt a dobogó legfelső fokán. De azt gondolom, hogy már az is nagy siker a versenyeken, ha fináléba tudunk jutni. Álltunk már dobogón Ljubljanában, Bukarestben és Kijevben is. Legutóbb Bakuban versenyeztünk, ahol a 17 induló ország közül az összetett 6. helyet sikerült megszereznünk. Ez hatalmas eredmény! Talán a legbüszkébb arra vagyok, ha sikerül önmagamhoz képest mindig egyel jobb teljesítményt nyújtanom. Ha hibázom rosszul érint, de egyből arra törekszem, hogy legközelebb ugyanazt ne kövessem el.

Van kedvenc szered? Egyéniben vagy csapatban jobb versenyezni?

Igen van, a karikát szeretem a legjobban, és csapatban szeretek jobban versenyezni.

Sport által sok olyan helyre, országba, városba eljutsz. Eddig hol jártál, van kedvenc? Repüléstől soha nem féltél? Akár most, akár régebben, mikor napokra elutazol, otthon nem féltettek, féltenek?

Igen, így van, sok helyre eljutok, nincs kedvenc helyem, minden ország más és más. Eddig 7 országban versenyeztem válogatottként, ahol nagyjából a repülőtér-hotel-tornacsarnok között mozogtunk (egy-két kivétellel, ahol a szervezők városlátogatást szerveztek). A repüléstől egyáltalán nem félek, kiskorom óta sokat repülök. Itthon nem féltenek, mert tudják, hogy megállom a helyem. Az első utazás volt fura, hogy egyedül repülök a családom nélkül.



Hogy néz ki egy napod: iskola, edzések, tanulás, szabadidő…?

Egy átlagos napom 8 órás edzésből áll, tavaly nyár óta nincsenek számomra hétköznapok vagy hétvégék. Napok vannak, amelyeken, vagy edzek, vagy tanulok. Mióta válogatott vagyok magántanulóként kell félévente vizsgáznom, idén még felvételiznem is kellett. Edzés után van idő tanulásra, néha tudok találkozni barátokkal és pihenek. Szabadidőmben ezért zömében alszom.

Közeli/távoli céljaid, terveid?

Ezévben elsődleges célom, hogy az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon jól szerepeljünk. Később majd szeretnék edző és/vagy bíró lenni.

Kövess minket