A 28 éves Kormos Villő az idén zsinórban negyedik alkalommal lett az év legjobb műugrója.



Az úgy adja magát, hogy egy kislány elkezd kosarazni, kézizni, röpizni…de, hogy lesz valaki műugró? Hogy találkoztál a sportággal, mivel fogott meg?

Nálam sem a műugrás volt az első sport az életem során, sokfélét kipróbáltam előtte. A labdasportokat kifejezetten szerettem. A tv-ben láttam egy műugró versenyt és nagyon megtetszett. Majd lementünk a sportuszodába kipróbálni. Nagyon tetszett, hogy azonnal jöttek az akadályok, amiket egyből sikerült is leküzdeni. Ez a folyamatos "harc" önmagammal nagyon jó érzés volt. Pl. tériszonyom volt, és már a második edzésen le kellett ugranom 3 m-ről. Nagyon féltem, de miután megcsináltam sokkal nagyon volt az öröm és büszkeség bennem, mint az előtte lévő félelem. Viszont 2 évig párhuzamosan táncoltam is. Az akkori iskolámban volt kötelező néptánc. Annyira szerettem mozogni, hogy még szakkörre is jártam. Egy idő után azonos időpontban voltak a fellépések és a műugró versenyek, ekkor döntenem kellett. Szüleim sportoltak fiatalon. Apukám öttusázott, anyukám búvárúszó volt, de inkább saját kedvtelésre űzték. Testvéreim is sportoltak még gyerekkorukban, de őket később más kötötte le. Egyébként szüleim pár évvel ezelőtt elkezdtek műugrani és azóta megjártak masters Eb-t, vb-t.

36-szoros magyar bajnok vagy, háromszoros Eb-bronzérmes, négyszer választottak meg az év legjobbjának, háromszor voltál olimpián. A pályafutásod legfontosabb állomásai, eseményei, örömei, kudarcai?

Talán ifi korom egyik legmeghatározóbb éve az első év volt. Az ifi Eb-re válogatót írtak ki, a szint az előző Eb-k hatodik helyezettjeinek átlaga volt. Én 3 számban 3 versenyen 3-szor teljesítettem ezt. Nagyon pozitívan vártam, hogy majd milyen sikeres lesz az életem első Európa-bajnoksága, ehhez képest akkora ugrás volt színvonalban abban az évben, hogy a legjobb eredményem is csak a 12. helyre volt elegendő. Másik fontos állomás: mikor nem sokkal a 15. szülinapom után bekerültem a felnőtt válogatottba. Azt mondták, ha megcsinálom az összes ugrást a felnőtt programhoz akkor mehetek a fél év múlva esedékes olimpiai kvalifikációs versenyre. Végül mentem is. Bár 2004-ben kijutottam a szerencsének is köszönhetően az olimpiára mégis furán hangzik, de az volt az egyik legrosszabb évem. Lelkileg nagyon megtörtem. Sőt majdnem végleg abbahagytam a műugrást. Az ifi Eb-t elrontottam, a felnőtt Eb-n megsérültem, és nem is tudtam minden számban elindulni, mert középfül-gyulladásom is lett. Fél évig törött lábközépcsonttal ugrottam, amit olimpia után meg is kellett műteni.

A 2006-os év igazán jó esztendő az emlékeimben. Valószínűleg a hazai Eb miatt is. Rengeteg ember jött ki drukkolni, amit a mai napig nem tudok elfelejteni. Hihetetlen élmény volt. Zavaromban folyamatosan csak mosolyogtam. Itt értem el az addigi legjobb eredményemet - 4. hely szinkronban.

2011-12-es év megint egy negatív hullám volt. Főleg, hogy a legminimálisabb (kevesebb mint 1 ponttal) maradtam le a londoni olimpiáról. Ezután nagyon sokat gondolkodtam, hogy abbahagyjam, vagy húzzak rá még 4 évet. 2014-ben Berlinben (Eb, szinkron torony, Reisinger Zsófiával) 3 indulóból a 3. helyet szereztük meg. Ekkor nyilván bennünk is megvolt az a kettős érzés, hogy nagyon örültünk az éremnek, de mégiscsak három páros volt…. Sajnos elég szerencsétlenül jött ki, hiszen 2010-ben még 8 páros indult, és lettünk hatodikak. Bár 4 év alatt sokat fejlődtünk, de addigra kisebb lett a mezőny. Ezért 2015-ben és 2016-ban is borzasztóan akartuk a dobogót (itt már 5 illetve 6 induló volt) és ez sikerült is.



Kevés itthon az a sportoló, akit ne vágnának át, ne csapnának be!

Átvágás nem is annyira volt, inkább kihasználás. Az utóbbi időben több forgatást is úgymond "meg kellett csinálnom" ingyen. Ezzel nem az a probléma, hogy ingyen csináltam, hiszen elég sokszor előfordult, hogy önkéntes alapon csináltam valamit. Hanem a probléma ott van, hogy ezeken a forgatásokon a szereplőkön kívül mindenki fizetésért dolgozott. És ha belegondolunk, hogy egy átlagos reklámfilmben a háttérben meghúzódó statiszta is pénzért dolgozik, akkor már annyira nem korrekt. Főleg, hogy az egyik reklám esetében épp a rendező mondta, hogy eredetileg az én részemet egy kaszkadőr csinálta volna meg. Gyanítom nem önkéntes alapon. Sokszor az emberek azt hiszik, hogy ezzel milyen szép díjazásban részesültünk.

Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál a tini önmagadnak, hogy csináld, dönts másként, és akkor…..?

Ezen sokat gondolkodtam már. Most azt mondanám, hogy sok tanácsom lenne, hogy mit, hogy kellett volna. Azonban lehet, hogy akkor máshogy alakult volna az életem, és nem tudhatom, hogy most hol tartanék, hogy ez végeredményben jobb vagy rosszabb lenne! Ezért jó így ahogy van.

3 méterről ugrani, de 10 méterről meg főleg egy átlagembernek bizony nem mindennapi kihívás lenne. Soha nem volt benned félsz? Mennyire fáj mikor (rosszul) vízbe érkeztek?

Ez fejben dől el. Szerintem ez kicsit olyan, mint bármelyik másik félelem. Ha az ember eldönti, hogy na jó én most megcsinálom, akkor menni fog! Csak az elhatározáson múlik. Egyébként nagyon sokszor van/volt bennem félsz. Fájdalom? Attól függ milyen magasságból és melyik testrészre érkezünk rosszul. A felkaromat sokszor megütöttem, de az nem olyan vészes. A comb és a hát számomra a legrosszabb érzés. De, aki a medence partjáról ugrott már rosszul az sejtheti.



Fürdőruhában sportolsz, ez megkívánja a jó alakot, nem is lehet rá panaszod. Sokat teszel érte, vagy a szerencsések közé tartozol?

Én nem tartozom a szerencsések közé. Úgy 15 éves korom óta küzdők a súlyommal. Elég gyorsan tudok hízni és annál lassabban fogyni. Sajnos nagyon szeretek enni, ezért próbálok egészséges ételeket fogyasztani, amiből talán nem akkora probléma, ha többet eszem.

Jövőre itthon lesz a vb, remények? Utána hogyan tovább, meddig szeretnél sportolni?

A vb-t szeretném annyira élvezni, mint a 2006-os hazai Eb-t. Sajnos mi éremre nem vagyunk esélyesek egy világbajnokságon, így „csak” szeretnék bejutni minél több döntőbe. A koromnál fogva azért nekem lassan eljön a "nyugdíj". De ha abbahagyom nem szeretnék leállni a sporttal, de kicsit más jellegű mozgásra vágynék. Van edzői végzettségem, azonban nem szeretnék edzősködni. De ki tudja mit hoz még az élet. Van egy BSC termék- és formatervező mérnöki diplomám és egy MSC műszaki menedzseri. Így van választási lehetőségem. Mostanában inkább a művészeti dolgok felé tendálok (ólomüvegablak készítés, éremtervezés, grafika). Szeretnék majd beindítani egy saját vállalkozást.

Kövess minket