Czékus Eszter magyar bajnok, olimpikon, többszörös év szinkronúszó.



Mikor lépett be az életedbe a sport és a szinkronúszás? Mivel vonzott magához a sportág? Milyen szépségeket láttál meg benne? Az első lépések könnyen vagy nehezen mentek?

Anyukám nagyon szerette volna, ha (a testvéremmel) magabiztosak vagyunk és magabiztosan mozgunk a vízben, ezért már kiskorunkban megtanítottak bennünket úszni. Amit kb. 7-8 éves koromig csináltam, de unalmasnak találtam a sok oda-visszát, ezért szüleimmel úgy gondoltuk, hogy váltanom kellene. A vízben nagyon jól éreztem magam, tehát szerettem volna ottmaradni, így jött a szinkronúszás. Nagyon tetszett, hogy egy rettenetesen összetett sportágról van szó, kell hozzá állóképesség, tüdőkapacitás, erő, gyorsaság, talán a legösszetettebb sport, amivel valaha találkoztam. Plusz volt még, hogy a nehéz mozdulatokat könnyedén és mosolyogva kell végrehajtani. Ráadásul egy igazán nőies sportról van szó. Nehezen mentek az első lépések, mindig fáztam a vízben, nehéz volt megszoknom a rendszerességet, vagyis hogy heti 4-5 edzésem van, ugyanabban az időpontban, 2-3 órás időtartamban, de miután megszoktam és ahogy egyre idősebb lettem egyre könnyebb és könnyebb lett és egyre inkább élvezni kezdtem amit csinálok. A családban mindenki sportolt valamit, de nem versenyszerűen, inkább csak hobbiból, de fontos volt számukra a testmozgás. Szárazföldi sportok közül a röplabdát próbáltam ki, azt 2-3 évig a szinkronúszás mellett űztem, majd a szinkron miatt elhagytam, de a labdajátékokat a mai napig szeretem, kézilabdát, focit is szívesen nézek szabadidőmben.


Kiss Zsófi és Czékus Eszter (2012)



Akik a legmagasabb szinten sportolnak azok számára az olimpia a cél. Londonba sikerült kijutnotok, ahol Kiss Zsófival a 21. helyen végeztetek. Gondolom az olimpia előtt voltak elképzeléseid, hogy majd milyen lesz az esemény, a körítés, a hangulat az elképzeléseid mennyire találkoztak a valósággal?

Egy nagy álmunk vált valóra. Ráadásul akkor már 12 éve nem volt olimpián magyar páros. Mindketten csak 17 évesek voltunk, és ez még a nemzetközi mezőnyben is figyelemreméltó volt, mert ilyen fiatalon még nem voltak kint lányok amióta a szinkronúszás olimpiai sportág. Az edzőnk a kvalifikáció előtt próbálta a lehető legkisebb nyomást helyezni ránk, próbáltuk úgy felfogni, hogy ez csak egy a sok verseny közül, ahol csak arra kell figyelnünk, hogy a lehető legjobb formánkat hozzuk. Nem sokat gondoltunk a kvalifikáció előtt, hogy milyen lehet egy olimpia, azonban a sikeres kvalifikáció után egyre többet beszéltünk róla és ahogy telt az idő egyre valóságosabbnak tűnt. Sok olyan programban vehettünk részt, amit az olimpikonoknak szerveztek, nagyon jó élmények voltak, segített minket abban, hogy a legnehezebb edzéseket is kibírjuk. A valóság még az elképzelésünknél is jobb volt, nagyon jó volt a hangulat a faluban, főleg ahogy haladtak előre a programok és egyre több és több sportoló szabadult fel az edzések, versenyzések alól, nagyon élveztük azt a két hetet, amit kint tölthettünk.

Rió már nem sikerült.

London után sok negatív esemény történt, a párosunk felbomlott, az edzőm kiment Szlovákiába, elég nehéz helyzetbe kerültem, nehéz volt motivációt találni. Sokáig csak egyéniben indultam, ami nincs az olimpiai programban, majd 2015 őszén összeálltam a jelenlegi duótársammal, Czegle Fannival és megkezdtük a felkészülést, Kocsán Gabriella vezérlete mellett. A sportág szubjektív jellegéből adódóan fontos, hogy egy páros jelen legyen egy olimpiai ciklusban, vagyis 3-4 évet versenyezzen együtt – vb, Eb…. Mi ebben lemaradásban voltunk a többi ország párosához képest. Későn kezdtünk el versenyezni, megmutatni magunkat a nemzetközi porondon. Nagy utat tettünk meg a riói kvalifikációs versenyig, sok nehézséggel, de sok pozitívummal, sikerrel együtt. Én úgy értékeltem, hogy egy csodálatos út volt ez, amiben megmutathattuk, hogy jók vagyunk együtt és azt, hogy ez egy nagy jövő előtt álló páros. Hihetetlen nagy ellenszélben a sportdiplomácia teljes hiányában sikerült első tartaléknak lennünk.


Czékus Eszter és Czegle Fanni.



Tokió benne van a pakliban?

Terveink szerint változatlan felállásban Tokióig csináljuk. Így szeretnénk letudni ezt az olimpiai ciklust. Reméljük sikerülni is fog.

4-szer választottak (2010, 2011, 2012, 2015) meg az év szinkronúszójának, olimpikon, magyar bajnok vagy. 21 évesként elégedett vagy a pályafutásoddal, vagy van benned hiányérzet?

Abszolút elégedett vagyok az eddigi eredményeimmel, de úgy gondolom, hogy még sok van bennem, még több és jobb eredményeket szeretnék elérni, edzéseken is ez motivál. Legbüszkébb az olimpiai részvételemre vagyok, illetve a junior vb-én elért 10. helyemre, amely minden idők legjobb magyar eredménye azóta is. Kudarcok értek, mint minden sportolónak nekem is voltak és gondolom lesznek is még mélyrepüléseim, de eddig ezekből szerencsésen megtaláltam a kiutat, a családom és a barátaim támogatásával, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

A sikereid mögött mennyi munka, (napi) edzés van?

Mi most heti 10 alkalommal edzünk. Általában egy héten négyszer van napi két edzésünk, egyszer kétszer pedig egy-egy. Kondiba járunk sokat, súlyokkal, gépekkel edzünk, vízben sokat úszunk és milliószor gyakoroljuk az adott programjainkat, zenével és zene nélkül.

Az iskolát, a tanulást könnyű vagy nehéz (volt) összeegyeztetni az edzésekkel, a versenyekkel?

Szerencsém volt a középiskolában, mert az iskolám és a tanáraim büszkék voltak arra, hogy sportolok, mindenben segítettek, lehetővé tették, hogy az edzések mellett az iskolai tanulmányaimat se hanyagoljam el, úgy mondanám, hogy gimnáziumban könnyű volt összeegyeztetni a sportot és a tanulást. Egyetemen már sokkal nehezebb, nem "kivételeznek" velem, nincs könnyített tanrendem az ELTE ÁJK-án, így nehéz összeegyeztetni az edzést és a tanulást, de itt is segítségemre van az edzőm, illetve a szüleim, akik támogatnak abban, hogy a felsőfokú képzésen is részt vegyek és diplomát szerezzek.



Nagyon más téma. A szövetség és a csapatok harcban állnak, tudjuk van róla véleményed, megosztanád velünk is?

Úgy gondolom, hogy egy olyan tervet próbál megvalósítani a szövetség, amely elméletben jó, viszont a gyakorlatban nem megfelelő. A kommunikáció teljes hiánya, az ellenségeskedés, a másiknak betartás nem jó irány, nem tesz jót a magyar szinkronúszás megítélésének, főleg nem a hazai rendezésű vb előtt. Azt a döntést, hogy nem versenyezhetünk külföldön teljesen elfogadhatatlannak tartom, hiszen ott gyűlik össze a nagy nemzetközi mezőny, ahol megnézhetjük, hogy hol tartunk a munkánkban, miben kellene még fejlődni és mennyit, ezek a visszajelzések rendkívül fontosak. A hazai rendezésű 3 verseny bőven nem ad elegendő versenyzési lehetőséget egy idényben, én a minimum 8-9 versenyhez vagyok szokva. Egy olyan páros esetén, akik egy hellyel maradtak le az olimpiáról (ez a londoni szereplés után Magyarországnak a második legjobb eredménye a kvalifikációs versenyeken), illetve az egyéni teljesítményemmel, ami jelenleg a legjobb eredmény amit elértek magyar színekben, teljességgel helytelennek tartom azt az állítást, hogy a mi versenyzésünk rossz fényt vetne a magyar válogatottra. Jelenleg mi vagyunk a magyar bajnokok, mind egyéniben, mind párosban, az ország legjobbjai felnőtt korosztályban, tehát úgy vélem velünk szemben ez nem egy reális indok.

Aki nincs a sportág közelébe, de olvassa az interjút, olvassa az eredményeidet, azok többsége most csodálkozik: ez a lány miért nem válogatott? Miért?

Mert az olimpiai kvalifikáció után egy hónappal az új szövetségi kapitány indoklás nélkül megszüntette a Fanni meg az én válogatottságomat, azóta sem kaptunk indoklást. A kapitány döntését az elnökség egyhangúlag, vagyis 6 igennel fogadta el

Ez is megtörténhet?

Itthon bármi!



Szinkronúszás a nőiessége miatt is szép, közben sportágban megjelentek a fiúk. Nem vagyunk konzervatívok, de számunkra furcsa.

Magam is szkeptikusan álltam hozzá, de volt szerencsém a kazani vb-én megnéznem őket, és azt kell mondanom, hogy ugyanolyan kemény munkát végeznek, mint bármely más szinkronúszó és ugyanúgy nagyon szép a végeredmény. Amennyiben megmarad így, és ennyire igényes és szépen kivitelezett lesz nekem tetszeni fog továbbra is.

További célok sportolóként, civilként?

Tokióig szeretném űzni a szinkronúszást. Terv szerint jövőre fejezem be az egyetemet. Utána a megszerzett jogi diplomámat szeretném használni. Most leginkább a büntető-, illetve a polgárjog érdekel, remélem valamelyikben el tudok helyezkedni.

Kövess minket