A 18 éves kenust, Rácz Nikolettet mutatjuk be. Akinek már a 2020-as olimpián drukkolhattunk?

Atletizáltál, énekeltél színházban, majd előbb sárkányhajóba, később a kenuba kerültél. Hogy lesz egy atlétából kenus?

Igen, a kenu előtt 9 évig atletizáltam a KSI-ben, többnyire majdnem minden számban versenyeztem, de távolugrásban lettem a debreceni nemzetközi atlétika versenyen második és az országos bajnokságokon is ebben a számban értem el a legtöbb jó eredményt. 2-szer kaptam meg a KSI legeredményesebb gyermek leány atlétája címet. Ilyenkor mindig felmerül az emberekben, hogy miért is hagytam abba. Nos, azért, mert az Erkel Ferenc (ének-zene tagozatos) Általános Iskolába jártam, ami a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusának a bázisiskolája, én is énekeltem az Opera gyermekkarában, emellett hegedültem szintén 9 évig, és úgy tűnt, hogy a zenei pályát fogom választani. Mindig is a sport és a zene között őrlődtem. 8.-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumba akartam felvételizni szolfézs-zeneelmélet szakra (ahova végül fel is vettek és ahova most is járok) de a felvételi előtt egy évvel derült ki, hogy erre a szakra zongora kell és nem fogadják el a hegedűtudást, szóval volt egy évem, hogy felkészüljek a zongora felvételire, emellett volt az opera- és a Magnificat (többszörös Nagydíjas és Kórusolimpiai bajnok) kórus, amikben énekeltem, és az atlétika pedig szépen kikopott. Egyre kevesebb edzésre jártam, már nem úgy ment, ahogy szerettem volna és már nem láttam értelmét.



A kenut csak ezután kezdtem el, 9. év végén. Nálunk ez úgymond “családi hagyomány”, ugyanis az apukám és a nagybátyám is kenuzott, később sárkányhajóztak, úgyhogy itt jött képbe a sárkányhajó nekem is. A Dragonmasters sárkányhajó csapatnak voltam a dobosa eleinte, velük sokat versenyeztem Európa- és világbajnokságokon. Legjobb eredményeink: világbajnoki 3. helyezés, 4-szeres Európa-bajnok cím, és számos második és harmadik helyezés. Idén viszont a nemzeti válogatottal indultam az Európa-bajnokságon, itt eveztem is a mix és a lány hajóban, a lányokkal nyertünk aranyat, ezüstöt és bronzot is.



A kenut a BKV Előrében kezdtem el elég későn, 16 évesen (az egyik Dragonmasterses csapattársam volt akkor ott az edző), egy évig voltam az egyesületben, de ott csak az alapokat tanultam meg. Le voltam maradva a korosztályomhoz képest és úgy láttam, hogy akkor tudok a legjobban fejlődni, ha egyedül edzem. Apukámnak volt hajója a MEC-ben (Műegyetemi Evezős Club), így odajártam onnantól kezdve edzeni, úgymond egyedül, de apukám felügyeletével, és az egyik edző végzettségű régi csapattársa és barátja vett gondozásba tavaly nyár elején. Jelenleg pedig a KC Potsdam tagja vagyok Németországban.



Sokan úgy gondolják, hogy a kenu nem nőknek való sport, olyan tévhitek is keringtek, hogy egészségtelen nőknek, de nekem mindig is tetszett, jobban, mint a kajak. Kenuzást nagyon menőnek találtam és mindig irigyeltem őket.



Egy éve Németországban éltek, mennyire változott meg az életed, akár sportolóként, akár diákként?

Sportolóként olyan sok minden nem változott, habár itt van egy csapat ahová tartozom, ez az egyesület Németország egyik legelismertebb kenuklubja (a többszörös olimpiai bajnok, Sebastian Brendel is itt edz), de ettől függetlenül továbbra is nagy részben egyedül edzek (szülői felügyelettel), ugyanis sajnos nem a korosztályomnak megfelelő versenycsoportban vagyok, mert ennek a csoportnak a tagjai a helyi sportgimnáziumba járnak és az órarendjük része az edzés (délelőtt-délután). Én mivel egy másik gimnáziumba járok, a délelőtti edzésekre eleve nem tudtam járni, ezért a másik, nem sportgimnáziumi csoportba kerültem. Szeretek odajárni, mindenki nagyon aranyos, de sajnos itt a hivatalos edzések száma lecsökkent napi kettőről heti kettőre, amit mondanom sem kell, hogy nagyon kevés a versenysporthoz. De igyekszem a lehető legpozitívabban felfogni a dolgot, szeretek - szinte minden nap - egyedül edzeni, így tudok magamhoz képest a legjobban fejlődni, úgyhogy megpróbálom a maximumot kihozni ebből a helyzetből is.



Diákként, mint említettem egy normál gimnáziumba járok vendégtanulóként, ez abból áll, hogy osztályzatokat nem kapok, de minden órára bejárok és az elsődleges célom, hogy megtanuljam jól a német nyelvet, mielőtt kiköltöztünk sosem tanultam németet, otthon angol-olaszos voltam, szóval egyelőre sajnos nem beszélek jól németül. Otthon maradtam magántanuló, félévente haza kell mennem vizsgázni, tavasszal érettségizem.





Sportolóként milyen terveid, céljaid vannak?

Szeretném a maximumot kihozni belőle, ugye a női kenu eléggé új sport, most 2020-ban Tokióban lesz először az olimpián, úgyhogy majd meglátom, hogy meddig tudok vele eljutni, de igyekszem minél messzebb. Elsődleges célom a válogatott szint, aztán ha az megvan, akkor onnan már a határ a csillagos ég.

Folytatjuk

Kövess minket