Interjú Péter Dórával, a Fradi 19 éves vízilabdázójával.

A szüleid után egyértelmű volt, hogy sportoló leszel? Elég nagy utat tettél meg, míg édesapádat követve te is vízilabdás lettél. Milyen is volt ez az út?

Szerintem, ha valaki sportos családba születik, még a szülei akarata ellenére is sportoló lesz belőle. Édesanyám többszörös válogatott szertornász, édesapám pedig olimpikon vízilabdázó volt, ami mindig is óriási motivációt fog jelenteni számomra. igen, több sportot is kipróbáltam, míg végül megállapodtam a vízilabda mellett. A balettól (meggyőződésem volt egészen 10 éves koromig, hogy balerina lesz belőlem), a ritmikus gimnasztikán keresztül a lovagláson át, egészen a szinkronúszásig. A szinkronúszásban többszörös Magyar Kupa győzelmet és dobogós országos helyeket értem el az akkori csapatommal. A ritmikus gimnasztikát még Zamárdiban kezdtem el egy viszonylag kis közösség tagjaként, de a kitartó edzés meghozta a gyümölcsét: az országos Berczik Sára versenyen legjobb előadói díjat kaptam, illetve a korosztályomban megnyertem a versenyt. Csapatban kezdetben nem volt ilyen egyszerű a helyzet, de az utolsó évünkben szinte mindig dobogós helyeken zártuk a különböző versenyeket, kivételt képez sajnos az országos döntő, ahol sajnos értékelhetetlen teljesítményt nyújtottunk, a betegségek és a sérülések tömkelege miatt. Nem sokkal később a költözés miatt abbahagytam az rg-t. és szépen sodródtam a vízilabdázás felé. Vízilabdázni 2013-ban kezdtem el a Ferencvárosban, ahol apukám már akkor 1 éve edzősködött.

Egy fiatal lányt mivel vonzza magához a póló?

Egészen kicsi korom óta hallgattam apukám történeteit, hogy milyenek voltak a világversenyek, mennyire jól érezte magát a csapattársaival, hogy számos helyre eljutott a sportnak köszönhetően. Én is szerettem volna ilyen élményeket szerezni. Szerencsémre sok helyre eljutottam, ráadásul olyan emberekkel vagyok a sport által körülvéve, akikkel jól érzem magam az uszodán kívül is. Az úszás monotonitása nem igazán volt szimpatikus, de a lövésekkel ötvözve kedvezővé vált számomra ez a sport.


Fotó: Fradi.hu


Vízilabda pályafutásod legfontosabb pillanatai, történései, eredményei?

A vízilabda pályafutásom nem tart olyan régóta, de természetesen van pár nagy pillanat, amikre boldogan emlékszem vissza. Ilyen pillanat például, amikor megalakult 2017-ben az FTC női vízilabda szakosztálya, majd az első évben már a Magyar Kupa dobogójának 3. fokára léphettünk. Előtte 4 évig fiúkkal edzettem és meccseztem. Ebben a 4 évben nyertünk egy floridai kupát, ami nagyon nagy dolog a mai napig számomra, hiszen 13 évesen ez nem mindenkinek adatik meg egy fiú csapattal. 2014-2015-ben korosztályos válogatott edzéseken is részt vettem. Sok csapatban megfordultam kettős igazolással: megjártam a BVSC-t, a Honvédot, de az igazi fordulat számomra Székesfehérváron következett be. Tény és való, hogy egy alsóházas bajnokságba csöppentem, de az edzőm rengeteg lehetőséget biztosított számomra, ami hozzásegített az egyéni fejlődésemhez. Itt találtam meg az önbizalmamat, és azt a játékstílust, amit képviselni szeretnék a továbbiakban. A szezon végére a nevem felkerült a góllövőlistára is. Csak egy évet töltöttem itt, de a rákövetkező szezonban nagy lendülettel és önbizalommal vágtam neki a bajnokságnak…

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek, mire vagy a legbüszkébb?

Tudom, hogy most valami eszméletlen nagy teljesítményt kellene mondanom, amire büszke vagyok, de én a legbüszkébb a családomra vagyok, akik mindig támogattak mindenben. Ott voltak az összes versenyemen és meccsemen, ha pedig nem úgy mentek a dolgok, akkor mindig mondtak egy két bíztató mondatot, ami átlendített a nehézségeken.

Vízilabda egy kemény sport, a sérülések mennyire találtak meg?

Szerintem minden sport kemény a maga módján, ez alól természetesen a vízilabda sem kivétel. Volt egy kemény félévem amikor naponta jártam a derekammal orvosokhoz, de ezen kívül néhány zúzódott ujjal „megúsztam” eddig…



Sokszor elhangzik, hogy a pólós lányok nagyon fiúsak, ez így rád nem igaz, De mennyire jönnek be a csajos dolgok, műköröm, smink, divat…..?

A vízilabdás lányok is lányok. A medencén kívül pedig szerintem minden lány szeret nőies lenni és ez a normális. A sportág maga valóban kemény, és a fizikális erő mellett érzelmi stabilitást is igényel, mert azért akad jó pár összeütközés a vízben, ami nem feltétlenül múlik el nyomtalanul. Sokszor elhangzik, hogy milyen fiúsak a vízilabdás csajok, de szerintem ezt a jelzőt bármelyik másik sportágra is ugyanúgy rá lehetne húzni. Vannak fiús csajok nyilván, de a többség szerintem a medencén kívül szeret még felnőttként is hercegnőnek tűnni néha. Ha az alkalom megkívánja inkább egy elegánsabb nőiesebb viseletet preferálok, de ha csak suliba megyek vagy leugrok a boltba nyilván nem kisestélyiben teszem mindezt, hanem valami kényelmes sportosabb öltözetben.

És Egy pólós lány, hogy szeret megjelenni a strandon?

A strandon más a helyzet, mivel szinte az év összes napján egyberészes úszódressz, illetve páncéldressz van rajtunk. Ehhez képest egy picit tényleg többet mutat a kétrészes bikini, de véleményem szerint nem attól lesz valaki irtózatosan szexis a strandon, ha mindent kirak a kirakatba, hanem ha valaki a magának megfelelő bikinit/fürdőruhát választja, ami jól áll neki.



Tavasszal, a szezonban még milyen feladatok várnak rád?

19 éves vagyok, ezért az első számomra a tanulás, ezért a májusban kezdődő vizsgákon mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a tőlem telhető legjobban teljesítsem, és ezt egy sikeres érettségi vizsgával, és egy felvételi visszajelzéssel, miszerint felvettek az általam kiválasztott egyetemre. Ezzel párhuzamban zajlik a felnőtt és az ifjúsági play off, ami szintén nagyon fontos számomra. Sajnálatos módon úgy tartja a mondás „egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni”, ezért a felnőtt OB zárómeccsein nem fogok szerepelni, csak az ifin.

Mikor nem sportolsz, akkor…..?

A civil életben, mint említettem a tanulás tölti ki a fő szerepet. Persze vannak csodás barátaim is, akikkel fantasztikusan el tudom ütni az időt. Nálam a kikapcsolódás egyik alappillére a kávézók látogatása és az olvasás. Azonban, ha az időm engedi, akkor hazalátogatok Balatonra. A vizsgák után remélhetőleg ez mostanában beütemezhető lesz.