Interjú Muzsnay Fannival, a Ferencváros 18 éves vízilabdázójával.

Mikor kezdtél el pólózni? Egyértelmű volt, hogy vízilabdázó leszel, vagy előtte/közben sportoltál mást is?

2008-ban, 8 évesen kezdtem el vízilabdázgatni Bukarestben fiútestvéreimmel együtt - apukám munkája miatt akkor ott éltünk. 2009-ben hazajöttünk és a Csapó-Faragó vezette Vodafone pólósuliban folytattuk. Apukám ragaszkodott ahhoz, az olimpiai bajnokok klubjába menjünk. Kezdetben még nem volt egyértelmű, hogy a vízilabdát választom. Korábban vívtam és karatéztam is. Egy ideig aztán a focit és a vízilabdát együtt csináltam, mígnem választanom kellett és végül a vízilabdára esett a választásom. Apukámnak ebben nagy szerepe volt, hiszen ő is vízilabdázott és jelenleg is játszik amatőr szinten, úgyhogy nem sok nyaralás telt el egy kis labdázás nélkül.

Mit kerestél, mit találtál meg a vízilabdában?

Mindig is szerettem vízben lenni, viszont az úszás, az nekem túl monotonnak tűnt. Labdaérzékem jó volt, így vegyítettük a kettőt. A játék nagyon élvezetes. Inkább támadó szellemű játékosként a gólok lövése foghatott meg legjobban ebben a játékban, és az a jó közeg, amiben voltam.


Fotó: fradi.hu


Az eddigi pályafutásod csapatai, történései, eredményei?

Az első csapatom a Vodafone Pólósuli, majd a Vasas volt, ahol fiúkkal edződtem és játszottam is egészen 15 éves koromig. Közben párhuzamosan elkezdtem játszani kettős igazolással 12 éves koromtól lányoknál is a Honvédban. 15 éves koromtól már nem játszhattam fiúknál, így akkor váltottam át csak a lányokhoz, maradva a Honvédban. Ott már felnőtt bajnokságban játszottam, de fiatal csapat révén az utolsó helyekért harcoltunk. Utánpótlás szinten viszont gyerek és serdülő bajnoknak is mondhatom magam. 2016 nyarán a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Szalay Iván-díjban részesültem. Még ugyanabban az évben, decemberben életem első világversenyére utaztam az U18-as csapattal az Új-zélandi világbajnokságra. A negyeddöntőben elveszített ötméterespárbaj miatt végül csak a 8. helyen végeztünk. A következő évben a saját korosztályommal Novi Sadban, az U17-es Európa-bajnokságon vettem részt. Összesen egy vereséggel az elődöntőben, majd egy óriási hajrával a bronzmeccsen megszereztük a 3. helyezést. Szeptembertől pedig az újonnan alakult Fradi női felnőtt csapatához igazoltam. Ez egy nagy váltás volt nekem, egy ilyen nagy csapatba kerülni számos Európa- és világbajnokkal megszórva. Abban a szezonban egy Magyar Kupa bronzérmet, de kis híján döntőt játszottunk, csak sajnos alulmaradtunk az UVSE-vel szemben ötméteresek után. A bajnokságban pedig a 4. helyet szereztük meg az első évben csapatként. 2018 nyarán egy balul sikerült U18-as világbajnokságon vettem részt, csak a 6. helyen végeztünk a célként kitűzött érem helyett. Szeptembertől a Fradiban folytattam. Decemberben a Magyar Kupa elődöntőben ismét a címvédő UVSE ellen maradtunk alul és csak bronzérmet szereztünk. Jelenleg a bajnokság végjátékában vagyunk, a BVSC ellen játszunk a bronzéremért.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek, mire vagy a legbüszkébb?

Eddigi eredményeim közül egyértelműen az U17-es Európa-bajnokságon szerzett bronzéremre vagyok a legbüszkébb, viszont nagyon remélem, hogy ennél fényesebb éremben is lesz részem a jövőben.


Fotó: fradi.hu


Póló egy kemény sport, a sérülések mennyire találtak meg? A foltokkal, pofonokkal együtt kell, lehet élni?

Igen, egy elég durva sportnak mondanám, főleg a nőknél. A fiúkhoz képest a lányok sokkal agresszívabbak, de ez valószínűleg a nagyobb fogási felületnek szolgáló fürdőruhának köszönhető. Sok pofon és ütés ér a meccseken, de ez a sporttal jár, hozzá kellett szokjak, időnként ki is „sminkeljük” egymás szemét a lányokkal. 2018 nyarát leszámítva, amikor egy jó pár hetes térdsérüléssel küszködtem, nem volt komolyabb sérülésem.

Szezonban milyen feladatok várnak, és mivel eredményekkel lennél elégedett a végén?

A felnőtt bajnokságból már csak 2-3 meccs van hátra a bronzéremért folyó csatában. Az ifi bajnokságban viszont még jó pár kemény meccs vár ránk. Szeptemberben pedig remélhetőleg az U20-as világbajnokságon veszek majd részt. Természetesen csak egy bajnoki bronzéremmel és egyben egy jövő évi nemzetközi kupa indulással érő eredménnyel, illetve a szeptemberi világbajnokságon ugyancsak egy éremmel lennék elégedett.

Távoli célok?

A későbbiekben felnőtt válogatott szeretnék majd lenni, és persze az olimpiai bajnoki cím is nagy álmom.



Mikor nem sportolsz, akkor….?

Ha éppen nem sportolok, akkor a gimnáziumban a tanórákon ülök vagy éppen tanulok. Így nagyon kevés szabadidőm van, és mindig be van osztva az időm. A fennmaradó kevés időmben olvasok, filmet nézek vagy éppen találkozom a barátaimmal.