Interjú az UVSE felnőtt vízilabdacsapat 18 éves játékosával, Faragó Kamillával, aki május elején a csapatával bajnok lett, és már a válogatottban is bemutatkozott.

Mikor és hogy találkoztál a vízilabdával? Előtte/közben sportoltál mást?

4 éves kormomtól 10 éves koromig úsztam, két évig pedig búvárúsztam, közben táncoltam. De a víztől sose tudtam megválni. 12 éves koromban hirtelen jött az ötlet, hogy vízilabdázzak. Egy testnevelés órán a tanárom kérdezte, hogy miért nem megyek el vízilabdázni, mert jó a labdaérzékem. Így kezdtem el a Kecskeméti Sportiskola vízilabda szakosztályában játszani.

És a sportágnál is maradtál, de annak idején mivel vonzott magához a vízilabda?

Amikor először lementem az uszodába a lányokhoz, egyből észrevettem, hogy mennyire összhangban vannak és milyen jól érzik magukat. Ez volt elsősorban, ami megfogott. Aztán, ahogy beilleszkedtem, megtapasztaltam milyen is a meccs hangulat, az egymásért küzdés érzése, vagy ha valami nem megy úgy ahogy szeretnéd, a csapattársaid segítenek és motiválnak. Talán ezért is szeretem ezt a sportot ennyire.



2015-ben Kecskemétről elkerültél Pestre, itt az UVSE színeiben egy új világ nyílt ki számodra.

Igen. Elég gyorsan (15 évesen) felkerültem az UVSE-be, Áts Bertalan kezei közé, és az ő irányításával játszhattam le életem első döntő mérkőzését, ami az egyik legjobb élményeim közé tartozik. Vagy amikor először játszhattam az UVSE felnőtt csapatában, majd az Euroligában is kaptam lehetőséget, ezek mind fontos szerepet játszottak az életemben. Tavaly szereztem életem első aranyérmét az ifjúsági bajnokságban. Idén pedig a Magyar Kupa és Szuper Kupa győzelem, Len kupa második helyezés és a magyar bajnoki cím. Emellett pedig, hogy a felnőtt válogatottban is kaptam lehetőséget egy mérkőzésen, most pedig együtt készülhetek a lányokkal a nyári világbajnokságra.

Gyors karriert futottál be eddig. De mik azok a külső/belső adottságaid, amik vittek előre? Medencében mit tartasz az erősségednek?

Leginkább az, hogy motivált vagyok, és vannak céljaim. Feltétlenül csapatembernek tartom magam, ami ebben a sportban elengedhetetlen. Mozgékony és gyors vagyok a vízben.

Póló egy kemény sport, a foltokkal, pofonokkal, ütésekkel együtt kell, lehet élni? Sérülések menyire találtak meg?

Szerintem a játékhoz hozzátartozik, hogy a meccseken kisebb verekedés is előfordul. Szerencsére nekem még nem volt semmi komoly sérülésem, próbálom kikerülni ezeket a helyzeteket.



A hétköznapi életben is egy kemény, vagány csaj vagy, vagy az egy más világ……..?

Erről leginkább a barátaim tudnának beszélni, de az biztos, hogy én teljesen máshogy érzem magam a vízben, mint a parton. Persze ez attól is függ, hogy éppen kikkel/melyik csapattal vagyok, másképp viselkedek a velem egykorúakkal, mint az idősebbekkel.

Közeli/távoli célok?

Jelenleg érettségizem, majd szeretnék továbbtanulni. Vízilabdában először az ifjúsági bajnokságot szeretnénk megnyerni a csapattal, de közben megkezdődik a felnőtt válogatott felkészülés is, ahol 110%-ot kell nyújtanom, hogy bekerüljek a szűkített keretbe. Szeptemberben még lesz egy világbajnokság a 99-es korosztálynak, oda is szeretnék kijutni, és minél jobb eredményt elérni. Legfőbb célom a felnőtt válogatott keretben való bent maradás.