Juhász Vanda Tamara, az ExperiDance 22 éves táncművésze

Sportportre.com Arca versenyünk a végéhez közeledik. Megvan a három döntős lány. Szombaton kezdődnek a fotózások. Fotózások végén eredményt hirdetünk.

A hármas döntőbe ketten az elődöntőből kerültek be.

A 18 éves pécsi Véber Melani, a pécsi művészeti középiskola (moderntánc szak) végzőse.


A 24 éves pécsi Szlovák Enikő, a Testnevelési Egyetem hallgatója, a TFSE kézilabdázója




Juhász Vanda Tamara, az ExperiDance 22 éves táncművésze pedig a vigaszágról.


Vandával januárban beszélgettünk először.

Mindig is táncos akartál lenni, vagy voltak más elképzeléseid? Mikor és hol kezdtél el táncolni? Az első lépések után, hogy alakult a pályafutásod? Mit tartasz a legnagyobb eredményednek, mire vagy a legbüszkébb?

Mióta az eszemet tudom, nem volt soha kétségem, hogy táncos leszek. Emlékszem, amikor az általános iskolában ki kellett tölteni a felvételi jelentkezési lapot, milyen fejtörést okozott a kötelező három intézmény megjelölése, mivel én már biztos voltam egyetlen választásomban. Persze, voltak elképzeléseim, hogy mi az, amit a tánc mellett szeretek, szeretnék csinálni, de ez a mai napig nem befolyásolja a legfontosabb küldetésemet; a táncot. De több lábon akartam, akarok állni. A modellkedés mindig vonzott. Kislány koromban édesanyám csináltatott rólam egy portfóliót, és azóta is folyamatosan „beleütközöm” hasonló lehetőségekbe. Legutóbb egy nívós esküvő kiállításon vehettem részt, mint modell, ahol felkért egy divattervező, hogy legyek az esküvői ruháinak arca. Ez a világ mindig is érdekelt, és szerintem az életem szerves részét fogja képezni még nagyon sokáig.

Fehérvárcsurgón kezdtem el táncolni az óvodában. Ötéves voltam, és gyakran vágyakozva néztem, ahogyan a nagyobbak mennek a táncórára. Én is velük akartam tartani. Anyukám mindig is támogatott, és segített bekerülni a jazz balett csapatba korkedvezménnyel (6 éves kor felett lehetett táncórára beiratkozni). Az első óra követelményét csak én tudtam teljesíteni, és ettől fogva a lelkesedésem nem apadt. Néhány évvel később a tánctanárom, Ági néni, felajánlotta, hogy járhatnék a közeli nagyközségbe a nagyobbakkal táncolni. Boldogan éltem a lehetőséggel. Ezután jelentkeztem a Madách Musical Tánciskolába Budapestre, ahova fel is vettek, azonban csak egy évvel később tudtam elkezdeni tanulmányaimat. 12 éves koromtól két évig hetente háromszor jártam fel egyedül a fővárosba, hogy a legjobbaktól tanulhassak. Itt egy idő után ösztöndíjat is kaptam, amiért mai napig nagyon hálás vagyok Sárközi Gyulának.



Egy jó táncos holtig tanul, azt mondják, és ezzel egyetértek. Felvettek a Rajkó-Talentum Művészeti Szakközépiskolába, de mivel nem volt túl erős akkoriban az általános tantárgyak oktatása, kerestünk egy gimnáziumot is. Így történt, hogy egyszerre jártam egy református gimnáziumba és egy táncos szakközépiskolába. Arról nem is beszélve, hogy az 5 éves szakközépiskolát sikerült négy év alatt teljesítenem, miközben a gimi utolsó évében magántanuló voltam. Nagyon nehéz volt egyszerre mindkét iskolában helytállni, mindent fejben tartani, kollégiumban lakni és közben végig a célomra fókuszálni. Ezekben nagyon sokat segített a családom.

14 évesen részt vehettem a Barcelonában megrendezésre kerülő 25. Dance Awardon, ahol musical kategóriában az Országos Musical Kurzussal világbajnokok lettünk. Erre nagyon büszke vagyok. Egyik legnagyobb eredményemnek érzem még, hogy az érettségi után felvettek a Magyar Táncművészeti Egyetemre, és idén júniusban le is államvizsgáztam. A legnagyobb sikerem, hogy jelenleg az ExperiDance csapatában táncolhatok. A legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy mindent sikerült önerőből elérnem, sosem volt protekcióm. Semmi hiányérzet nincs bennem, hiszen még csak 22 éves vagyok, azt csinálom, amit szeretek és ott, ahol lenni szeretnék. Lehet, hogy furcsa, de kislány koromban is tudtam, hogy nem lehet más az utam, mint ahol most is tartok. Akkor sem gondoltam, hogy nekem ez nem sikerülhet. Tudtam, hogy csinálni kell, és menni fog.




Hogy látod a pályád eddig egy egyenes út, vagy akadályokkal teli?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert az évek során többnyire azt éreztem, hogy tele van akadályokkal az utam. Mindig hatalmas kudarcként éltem meg az egyetem alatt, mikor nem vettek fel valahova, ahova jelentkeztem. Visszagondolva azonban, az iskola közben nem lett volna időm és energiám színházban táncolni. Úgyhogy összességében nagyon hálás vagyok, mert az egyetem után egyből lett állásom, és nagyon boldog vagyok, hogy olyan területen helyezkedhettem el, amire 17 évig tanultam, készültem.

Láttunk egy videót, ahol a pároddal Cseh Dávid Péterrel (musical színész) vagytok egy produkcióban. Ő énekel, te táncolsz. Nagyon szép. Dáviddal mióta alkottok egy párt. És mit tudhatunk erről a videóról?



A páromat az Országos Musical Kurzuson ismertem meg 2012-ben, ott szerettünk egymásba. A következő évben is részt vettünk a kurzuson, akkor már párként. Lehetőséget kaptunk rá, hogy egy számot ketten együtt adjunk elő. Ő énekelt, és táncoltam. A dal azóta is a mi dalunk, a címe "A szerelem himnusza".

Nagyon jó alakod van. Ezért sokat kell tenned, nagyon oda kell figyelned?


Köszönöm szépen! A középiskolai éveim alatt nagyon sokat küzdöttem súlyproblémákkal. Visszagondolva, talán testképzavarom is volt. A mestereimtől azt hallottam, hogy fogynom kell, így eszeveszett diétákba kezdtem, amiket nem tudtam tartani, és energiám sem volt a komoly fizikai kihívásokhoz. Ezek a problémák az egyetem közben rendeződtek. Ebben segített a szakdolgozati témám, ami a testképzavarok és a tánc kapcsolatáról szól. A tánc az embert fitten tartja, ez nem is kérdés. Azonban a táncosokkal szemben nagyobb az elvárás, mint más civil foglalkozást űző emberekkel. Odafigyelek, hogy úgy nézzek ki, ahogy azt elvárják tőlem. Az egészséges egyensúlyban hiszek. Ha megkívánok valamit, ami a „tiltólistán” van, akkor azt megeszem, de másnap például több edzéssel hozom magam formába.

Szexisebb, pikánsabb esetleg meztelen szerepek mennyire állnak hozzád közel?


A revü a kedvencem és ez a világ. Nagyon szeretem a szexi, pikáns táncokat. Ezt érzem leginkább magaménak. Viszont a meztelenségtől elzárkózom. Határozott véleményem van erről a helyzetről: szerintem az esetek 99%-ban a meztelenség öncélú, nem szolgálja a művészetet. Én sosem mutatkoznék meztelenül színpadon. Jelenleg a legszexibb szerepem, a Szenvedélyem Velence című előadás Kurtizán számában



ExperiDance Szenvedélyem Velence című darabban.


Mi a következő 3-3 célod, mint táncosként, mint civilként? Mi a tánc terén a legnagyobb célod, terved?


Szeretném megalapozni a karrieremet a munkahelyemen, sokat tanulni, és idővel minél nagyobb színpadi produkciókban szerepet vállalni. Szeretnék sikereket elérni a táncban. Szeretnék elvégezni egy táplálkozási tanácsadó képzést, hogy magamnak és másoknak is még jobbá, egészségesebbé tehessem az életét. Szeretnék kertes házba költözni, és néhány éven belül családot alapítani a párommal. A legnagyobb tervem pedig, hogy egyszer kipróbáljam magam a Broadway-n.


Napokban újabb pár kérdést küldtünk a bájos művésznőnek.

Épp egy sérülésből épülsz fel. Mikor és mi történt? Nehéz napok, hónapok vannak mögötted?

December 13-án egy hátra szaltó gyakorlásánál rosszul érkeztem és eltört a külső bokacsontom. A kórházban megállapították, hogy a csont elmozdult a helyéről, és meg kell műteni, hogy jól forrjon össze és a később is tudják majd táncolni. Az operáció során egy lemezt és 5 csavart helyeztek el a lábamba, amik jelenleg is rögzítik a csontot. Ennek már több, mint fél éve. Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, fizikailag és mentálisan is megviselt. Amikor a kórházban a második röntgen után megtudtam, hogy műtenek, leforgott előttem az egész karrierem. Teljesen pánikba estem, mert sok olyanról lehet hallani, hogy egy táncosnak a sérülése miatt más szakma után kell néznie. Ettől rettegtem a legjobban. Szerencsére már jól vagyok és táncolni is tudok.

A társulatról ritkán írnak, sikereiről ritkán számolnak be a kiemelt magyar újságok. Tavasszal megtőrt a jég, de negatív értelemben. Pillanatok alatt szinte mindenhol az volt a vezető hír, hogy megszűntök. Ledöbbentél?

Nagyon meglepődtem, amikor olvastam a cikkeket. Később az ExperiDance kiadott egy hivatalos közleményt, amivel cáfolta a pletykákat.




Sok lány a strandon sem mer, szeret levetkőzni bikinire. Neked ezzel nincs gondod. Ilyen téren sose voltál szégyenlős lány?

Ha épp nem vagyok elégedett az alakommal, akkor én is szégyenlős vagyok a strandon. Azonban tudom, hogy teljesen felesleges, mert a legtöbben a saját önbizalomhiányukkal vannak elfoglalva. Mindenkit arra bíztatok, hogy higgyen magában.